|
Rovás emlékeink
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Csütörtök, 2015-04-02, 6:16 PM | Üzenet # 1 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
|
Évezredesek
A legalább hétezer éves tatárlakai leletegyüttes
 A tatárlakai lelet rajza A világ ma ismert, terjedelmes szövegű legrégebbi írásos emléke ez, amit az erdélyi (ma Románia) Tatárlakán találtak 1961-ben. Ezek – a helyi agyagból kiégetett írásos táblácskák – 26 agyagszobrocska társaságában kerültek elő egy sír feltárásakor. Az
elhunyt a nyakában viselte ezt a 6 cm átmérőjű amulettet.
A radioizotópos vizsgálatok szerint ezek legalább hétezer évesek, ami az
újkőkori írásbeliségünket bizonyítja itt, a Kárpát-medencében.
Keletkezésük 1000–1500 évvel megelőzi a hasonló képjeleket tartalmazó
sumér agyagtáblákat, és a sumerológusok széles körben elterjedt
írásbeliség darabjainak tartják őket. [Radics Géza: Eredetünk és
őshazánk]
A korong sumir nyelvű olvasata Badiny Jós Ferenc szerint: „Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon Nap atyánk fényében!” Figyelemreméltó a tartalmi hasonlóság Koricsánszky Atilla magyar olvasatával: „Jó Gyöngy Anya, fényházad terítsd (borítsd) ránk! Nap Atya! Székedben ülve
vesd ránk tekintetedet! Föld Anya! Karjaid fond körénk!”
A 6–7000 éves rovásjelek Tordosról  Cseréptöredékek Tordosról Torma Zsófia régésznő, az 1875-től egy évtizeden át tartó ásatás során 11
ezer darab cserépedény-töredéket talált az Erdélyben lévő Tordos környékén, a Maros partvidékén. Mai fogalmaink szerint ezek a Tordos–Vinča-műveltségből valók.
Az itt látható gyűjtemény-részletből Varga Csaba (Jel, jel, jel – 193. oldal) az alábbi, tisztán fennmaradt jeleket olvasta ki. Más
szerzőkhöz hasonlóan, ő is azt a következtetést vonta le, hogy a tordosi
emberek abban az időben már írtak-olvastak, annyira, hogy még az
agyagedényeik jelölésére is használták a rovás-jeleket.
 A kb. 3000 éves fokostok  Fokostok rajza A minden valószínűség szerint szkíta eredetű, bronzból készült tokot, a Róma melletti Campagna mezején találták, onnan került a római jezsuiták múzeumába. Pannóniai,
bronzkori készítésű, ilyet csakis a Kárpát-medencében készítettek abban
az időben. Lehetséges, hogy a hunok vagy a magyarok hagyták el
valamelyik hadjárat alkalmával.
Ez a szkíta emlék olyan betűösszevonásokat tartalmaz, amely csakis a magyar rovásra jellemző. Pataky szerinti olvasata: „eGeSEeT EeS ÜT EeS RÓ EeS” vagyis mai nyelvezetünkkel: Ékesít is, üt is, ró is.
A több mint kétezer éves ezüstcsésze felirata  Alma-atai csészefelirat Az Alma-Ata környéki szaka-szkíta halomsírok, földpiramisok 1970-es feltárásakor egy 6,5 méter magas un. isszik-kurgánt is kiástak. Gazdagságát tekintve ez fejedelmi vagy királyi sír
lehetett. Ebben találták ezt a több mint 2000 éves, feliratos ezüst
csészét, amit több mint négyezer aranytárgy, ruhadíszítők, fejdíszek,
lábbeli díszek, gyűrűk, aranylemezek, szobrocskák, továbbá fából,
bronzból és ezüstből készített edények társaságában találtak.
Az írás betűképei a magyar rováséval több egyezést mutatnak és a csak erre
jellemző betűösszerovásokat is tartalmaznak. A Dunától a kínai nagy
falig, a szkíták által lakott óriási területen, általában a
magánhangzó-harmónián alapuló ragozó nyelvet beszélték. Ilyen nyelven
íródott a csészefelirat is. Megfejtése még várat magára. (Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig)
A kb. 1200 éves szarvasi tűtartó  Szarvasi tűtartó  Tűtartó
használata 1983. április 2-án a Szarvas melletti temető feltárásakor egy női sírban egy 6,5 centi hosszú, juh-lábszárcsontból készült tűtartót talált Dr. Juhász Irén régésznő. A négyzetes hasáb alakúra formált,
belül üreges kis tárgy négy oldalán 60 rovásjel látható. A sok, magas
szintű, szellemes összerovást tartalmazó írás magyar nyelven szólal meg.
Szentesné Frigyesi Piroska és Erdélyi István Szabolcs (Magyarok
Szövetsége Baranya Megyei Rovócsapat) közös olvasata soronként:
SZEReSD Ó EZT A TŰT, NEM ESZi? EZt? A SÁTÁN.
JÓ EZ SZŐNYEGET BESZEGNI (vagy nő), SZÉP IS … ERŐS EZ (vagy lesz) … KARCOL EZ BŐRT, CÉRNÁZ JÓ ANYAGot.
IsTEN JÓ TŰje EZ. ASSZONYNAK DÍSZ IS …… ÍRNI JÓ.
SZŐNYEG SZEBB … ASSZONY SZENYEGET BSG … …
 A tűtartó felirata és olvasata A sorokat jobbról balra rótták, de az utolsó, negyedik sort fejjel lefelé
készítették (jelen rajzon átfordítva), hogy a jobboldalon fejeződjék be
a gondolat. Ennek magyarázata őseinknek a balvégzettől való félelmében
rejlik. Annak idején úgy gondolták, hogy a tű megvédi a nőket az ártó
szellemektől, ezért állandóan maguknál tartották, a ruhájuk kötőjébe
tűzve-kötve.
A tűtartó oldalairól a kiterített rajzot Vári Jenő készítette, Váradi Zoltán múzeumfotós a megtalálást követően készített
felvétele, a korábban készített rajzok és a 2010. évi személyes
szemrevételezés, fényképezés alapján, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban.
A kb. 1100 éves bodrog–alsóbűi lelet  A bodrog-alsóbűi fúvóka A Somogy megyei Bodrog–Alsóbűn, vasolvasztó műhely feltárása közben
került elő egy cserép fújtató külső peremének 6,5×5,5 cm-es darabja.
Rajta olyan rovásjelekkel, amiket a kiégetés előtt karcoltak bele
tűhegyes eszközzel. Nincs elfogadott olvasata. Deák Dezső szerint: „HIONASZeK NePeNeK” vagy „HIONASZÉK NÉPÉNEK”.
Nagyszentmiklósi aranykincsek a 8–9. századból A volt Torontál megyei Nagyszentmiklóson (ma Romániához tartozik) 1799-ben egy parasztház udvarán, az Aranka-patak partján, ásás közben különböző formájú aranyedényeket találtak. Közülük ma 23 darabot ismerünk. Ezeket görög kereskedők
vásárolták meg, de a Habsburg császár azonnal rátette a kezét s a mai
napig is Bécsben őrzik őket. Gazdagságáról Atilla királyunk kincsének
tartják. Az edények több mint a felén rovások találhatók, amelyeknek
számtalan olvasatuk ismert. Az eltérő olvasatok láttatják, hogy a mai
embernek több mint ezer év távlatából is jól kell ismernie azt a
nyelvezetet, amelyen íródott a szöveg. Szentkatolnai Bálint Gábor olvasata a tálkán: „Gélyas / psékan / pesenyűj kenesz” = Géza törzsű / fejedelmi védenc / besenyő kenéz (törzsfő); ivókürtön: „Nad knyacsics psér” = Nagyknyácsics a fejedelem.
 Az ivókürt felirata  A 9. számú tálka felirata
www.magyarrovas.hu
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Csütörtök, 2015-04-02, 6:18 PM | Üzenet # 2 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| 1200-as évekből
Szent Erzsébet ereklyetartójának ékköve (1235–1243)
 Az ékkő és lenyomata Árpád-házi Szent Erzsébet II. András király és merániai Gertrúd leányaként látta meg a napvilágot
Sárospatakon 1207-ben (IV. Béla királyunk húgaként). Négy éves korában
Türingiába vitték az ottani tartományi gróf jegyeseként. 14 évesen vette
el őt Lajos, akivel legendás szerelemben éltek és 3 gyermekük
született. Gyermekei születésekor, hálából a szegényeknek menhelyet és
kórházat alapított.
A híres rózsa csoda az ő nevéhez fűződik. Számonkérésekor az étel rózsává változott a kötényében. Már 20 évesen
megözvegyült. Élete utolsó éveit gyermekeitől, vagyonától megfosztva
Marburgban töltötte olyan nővérközösség tagjaként, akiket szigorú
önmegtartóztatás és szegénység jellemzett. Mindössze 24 évet élt.
A 2008-as kiállításon a marburgi Ásványtani Múzeumban mutatták be ereklyetartó ládájának (melyben a
földi maradványai voltak egykor) ékköveiről és azok viaszlenyomatáról
kinagyított képeket. Az itt bemutatott kép arról a 13 mm átmérőjű kőről
készült, ami a ládán, a Szűz Mária figura koronájában található, annak
pontosan a közepén, a homlok fölött (Zubor Erika felvétele).
 Az ékkő felirata A képen egy korsójából vizet öntő férfialak látható. Csatlós Csaba
értelmezése szerint ez Szent Erzsébet vízöntői minőségét jelenti, és az
Élet Vizének jelképe látható a képen. Erzsébet kötődése mindig is
megmaradt szülőhazájával, ezért is valószínűsíthetjük, hogy az ékkőre
utólagosan bekarcolt jelek, magyar rovásbetűk. Zubor Erika olvasata: PÁCA vagy PÁLCA.
Az én olvasatom: APÁCA. Valamelyik magyar lovag ezzel az ékkővel tiszteleghetett Erzsébet
apácai élete előtt. A jobbról olvasott felirat érdekessége, hogy az első
két betűje jobbra néz. Az utolsó „A” betű pedig a feje tetejére van
állítva, aminek magyarázata az lehet, hogy ez a betű így visszamutat a
véghangrövidített szó elejére, hogy ezt odaolvasva kiegészülhessen
APÁCÁra.
A címerpajzsos pécsi kő (1250 körüli időkből) Pécsett, a Citrom utcában a gázvezeték fektetését megelőző ásatáskor talált rá
Kárpáti Gábor régész 1984-ben, az egykori, középkori Benedek rendi
templom közelében, a temető szélében összegyűlt építési törmelék között.
Ma a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik, az itt közölt fényképet is ők bocsátották rendelkezésünkre. A
kb. két öklömnyi nagyságú kő sík felületébe vannak karcolva a jelek és a
címerpajzs alakzat, mely 7,6 cm magas és 6 cm széles. Egykori tűzvész
okozta elszíneződés nyomai ma is jól láthatók az írott felületén,
melyből következik, hogy akkor beépített állapotban volt.
Kukai Sándor építész olvasata: aBA, ToRoD, TeGYÜNK, KAJSZaTeS, ANYa, ZseBeD. A pajzson kívül: JeNe JeNe RÓT íRáS (a NAGYBETŰ a kiírt, a kisbetű a kihagyott jel olvasata).
Forrai Sándor olvasata: aBA SzeNTjeI vaGYUNK aKI eSZTeR, Anna, erZSéBeT.
 A címerpajzsos rovott kő Megfigyelésem szerint föltünő a címerpajzs kicsiny, tenyérnyi mérete, ami arra enged
következtetni, hogy ez akár egy mesterjegy vésete is lehet. Talán a
templom munkálatait végzők örökíthették meg így magukat, saját kezűleg
bekarcolva a nevük kezdőbetűit (négy esetben). A többkezűséget az eltérő
minőségben kivitelezett betűformákon túl az is megerősíti, hogy aki
olyan ötletesen összerótta a címerpajzs „átlóját” kitevő „B” betűt az
annak aljába fektetett „A” („Á”) betűvel, az miért ne rótta volna rá az
„N” betűre a mellette kínálkozó „A” betűt? Egyébként, ha ennek az A-nak
az irányát nézzük, akkor az írás balról-jobbra tartó. Azonban megfordul
az írás iránya azon a lenyomaton, amit erről a vésetről – akár
mindennapos használatra – agyagból vehettek. Ehhez a változathoz
kívánkozik, hogy a Benedek-rend fogalomtára így határozza meg az apát
fogalmát: „(arámi ab ’atya’, abbá ’atyám’, Jézus így szólítja meg Istent, Mk 14,36) A kolostor vezetőjének titulusa. Jézus korában az
abbasz jelentése ’családapa’ volt, ma ’szerzetesatya’”. Ebben az esetben a nevek kezdőbetűi a helyi Benedek-rendi kolostor szerzeteseinek
neveit jelenthetik. Tehát a legfőbb jegy: AB vagy ÁB, majd: BBZS, NA,
SZRT(TN)SZIK, DN VAGYUNK.
Székely botnaptár a 13. századból Luigi Ferdinando Marsigli olasz hadmérnökről 1690-ben ezt írták: „A szittya néptörzstől lakott Székelyföldön tanulmányozta és megfigyelte e
nép nyelvét s kutatásai közben olyan fát talált, a mely ezen föld első
keresztényeinek ünnepeinek naptárát tartalmazza.” Ugyanis, ebben az évben talált rá Gyergyószentmiklós környékén arra a botnaptárra, ami korábban a templomban volt
használatos. Ott a hívők rendelkezésére állott, hogy azok elolvashassák
rajta a névünnepeket úgy, mint azt ma a falinaptárak segítségével
tesszük.
A botnaptár két oldala az év névünnepeit őrzi, a fölöttük lévő rovátkák azt jelzik, hogy azok hány napi távolságra vannak
egymástól. A harmadik oldal Jézus életével kapcsolatos személyi és
földrajzi neveket, míg a negyediken vegyes bibliai feljegyzések és az
ábécé található.
A botnaptár 150 cm hosszú és több mint kétszáz szót tartalmaz. A szöveg átírása összesen 914 betűt tesz ki, de ebből a
kiírt jelek száma mindössze 617 db. A betűösszerovások száma 46, s
ezekben 103 hangérték van. Ha a rovó minden betűt lerótt volna, fél
méterrel hosszabb botra lett volna szüksége!
Marsigli papírra lemásolta a számára ismeretlen szöveget és – egy helybéli székely
segítségével – annak olvasatát is aláírta latinul. Majd Bolognába vitte a
gyűjteményébe – ezzel mentette meg az utókor számára, mert az eredeti
időközben elpusztult. Forrai Sándor ismertetése alapján [Küskarácsontól
sülvester estig], lelkes rovó emberek botmásolatot készítettek,
melyekből egy-egy részletet közlünk (BOGSZNY = BOdoGaszSZoNY olvasat
Boldogasszonyt jelent).
 Bárczy Zoltán naptárrészlete
Alsó sor jobbról haladva: BOdoGaszSZoNY, ALBeRT, GYeRGY, MARKOS; Fölső sor balról haladva: (GY…)ÜMöLCSOLtó, PeRSCSA (Perzsia), PAN(…nONIA)
 Schédl Lajos naptárrészlete
Fölső sor jobbról olvasva: MÁTÁS (Mátyás), GeRGeLY, BeNeDeK, BOdoGaszSZoNY, nAGYaMBRUZS; Alsó sor balról olvasva: BIRNAL (Bernát), ILoNA, ORBaN, FeReNC, eStván, PeTRONIA
 Lénárth András naptárrészlete
Fölső sor, jobbról olvasva (ez a naptár eleje): KÜSKaRÁCSoN (Kiskarácsony), SZeNtKeReSZT, PÁL, aNTaL, PIRiSKA (Piroska), FÁBIÁN, JÁNoS, INCeH (Vince), PÁL; Alsó sor (balról haladva): ...ST, ILYlyES (Illyés), MÁRIA, JAKaB, Anna aSZszoNY, LÁSZlÓ, PeTeR, eSTván,
BOdoGaszSZoNY, URSZINE (Az Úr színének megváltozása napja)
www.magyarrovas.hu
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Csütörtök, 2015-04-02, 6:21 PM | Üzenet # 3 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| 1400-as évekből
Nikolsburgban talált magyar rovás-betűsor
 A Nikolsburgban talált ábécé
Forrás: Forrai Sándor Rovásíró Kör Egy 1483-ból származó ősnyomtatvány belső védőlapján találták ezt a rovás-betűsorunkat. A lapon latinul ez a cím olvasható: „A székelyek betűi, melyeket fára véstek vagy róttak”. 1933-ban, a ma Csehországban található Nikolsburg (Miklósvár) könyvtára árverésre került, és akkor vágták ki ezt a hátsó
védőlapot az ősnyomtatványból, majd így került az Országos Széchenyi
Könyvtár tulajdonába. Az oldal 46 székely rovásjelet tartalmaz,
amelyekből 11 betűösszerovás, továbbá olvasható rajta az „ámen” szó is.
Híven tükrözi a fára metszés jellegzetességeit.
Szelp Szabolcs a szóban forgó ősnyomtatvány felkutatása ismeretében be tudta azonosítani
az ábécé szerzőjét. Azt állítja, hogy a magyar királyi udvarral szoros
kapcsolatot tartó Philip de Penczicz ifjú morva nemes volt az aki
bemásolta, az akkor az ő tulajdonában lévő ősnyomtatványba. S tette ezt
minden bizonnyal Budán vagy Visegrádon, a királyi udvarban. A bejegyzés
idejének pontosításáról ezt írja: „Bizonyosan 1483 és 1540 közötti, de még jobban beszűkíthetve (Penczicz vélelmezett korával, illetve
Szerencsés, Piso és Bornemissza életrajzi adatait figyelembe véve)
valószínűsíthető, hogy pontosabban 1490–1526-ra tehetjük.” [Szelp Szabolcs: A Nikolsburgi ábécé szerzősége és keletkezési ideje, Magyar Nyelv 107 (2011 Budapest) 407–428. http://www.c3.hu/~magyarnyelv/11-4/szelp_114.pdf]
A bögözi templomfelirat 1480–1530 közötti időből  A falfestmény a templomban  „ATYAISTEN” Az erdélyi kis faluban, Bögözön a 14. században épített gótikus templom a 16. században a protestánsok
birtokába került. 1929-ben került elő az általuk bevakolt falfestményen –
Krisztus bal térdénél – ez a téglavörös krétával írt rovásfelirat. Ma
már alig látszik, mert nincs védve és lekopott a tapogatásoktól (a képen
– Ifj. Forrai Márton felvételén – Friedrich Klára mutatja a feliratot,
2009-ben). Olvasata: ATYAISTEN
Székelyderzsi rovásfelirat a 15. századból  Tégla a jelenlegi helyén
Habedank Marianna felvétele A Székelyudvarhelytől kb. 25 km-re fekvő Székelyderzs unitárius templomának 1929-es felújítása során, egy befalazott kis
ablak kibontásakor, a befalazó téglák egyikén találták ezt a feliratot. A
háború után eltűntnek hitték a téglát, majd rejtélyes módon ismét
előkerült. Ma a templom belsejében látható, utólagos beépítéssel.
 Felirat a téglába róva A feliratot még a tégla kiégetése előtt karcolták bele. Kopottsága és
összerovásai miatt többféle olvasata ismert, melyek közül a legújabbakat
közöljük:
Frigyesi Piroska: EZ MIKLÓD ISTEN PAPGYA; Friedrich Klára: MIKLÓS SZENTELŐ PAP; Zubor Erika: SZE(nt)MIKLÓSDI ANTALLAL (…készül ez a templom); Kovács Miklós: MiKLÓS SZeNT NAP(ja) eZ NAP.
A középkori vargyasi keresztelőmedence felirata  A keresztelőmedence felirata  A keresztelőmedence A Kovászna megyei Vargyas (ma Románia) korai templomához utólag toldott, mára összeomlott
toronyba, a föld felszínétől 70-80 cm magasságban másodlagosan beépített
faragott kőtömböt találtak 1994-ben. Kemény kőzetből faragott
keresztelőmedence vagy szenteltvíztartó lehetett.
Az „írott kő” mélyített öblét (37×28 cm) lejtéses, 9-10 cm széles perem övezi. Ebbe
van bevésve a 11 rovásjegy. Elfogadott olvasta nincs. Ráduly János
szerint: „Mihály J. írtán (írta) a követ”.
www.magyarrovas.hu
|
| |
| |
|
 |
