|
Magyar őstörténelem (Ha nem hiszed el a finnugorizmust)
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Vasárnap, 2015-03-29, 11:59 AM | Üzenet # 1 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| Marton Veronika 2014.08.27. 00:03
A föld népe mindig marad… I. rész: A Duna-táj őskori műveltségei
E cikksorozat a Kr.e. 7000 táján a Duna mentén kialakult őskori
települések tárgyi és szellemi műveltségével, az ásatásokon előkerült
leletekkel, használati tárgyakkal foglalkozik. A már megfejtett sumir
képjelek alapján megkísérli a kultikus tárgyakon levő képjelek, jelek
értelmezését, és lehetőség szerint a megfejtését. E műveltség létrehozói
már rég elporladtak, a létezésüket csak az ásatások leletei
bizonyítják. Némelyik formája, színezése, rendeltetése megőrződött a
magyar népművészetben, hiszen a magyarságnak itt a hazája, őshonos a Kárpát-medencében.
1. A Duna-műveltség (Régi Európa) ősiségét valló őstörténészek
A hódítók jönnek-mennek, változnak, hol németek, hol osztrákok, hol
oroszok, hol zsidók, de sietős céljuk ugyanaz: megszerezni
Nagy-Magyarország földjét, elüldözni a lakosait, megsemmisíteni,
megrontani anyanyelvét, műveltségét. Úgy vélik, a némi baksissal
megvásárolt, vezetőik parancsuralommal megronthatják, elpusztíthatják a
nemzetet. Az idegenek átnyúlnak a magyarságon, próbálják megtörni,
anélkül, hogy megértenék a lelkét.
Nagyapámtól hallottam: „Mentül inkább verik a vasi ember fejét, antul
keményebb, antul konokabb lesz”. Nemcsak a vasiak, a magyarság egésze
is ilyen. Minden elveszejtésére irányuló törekvés ellenére kitart, és
marad. Sokaknak úgy tűnhet, elveszett a haza, hiszen elvándorlóban van
fiatal népessége, ám az idegenbe szakadt magyarokat a szívük, lelkük,
előbb-utóbb visszahozza. Ám mielőtt elmennének, tudatosítani kell
bennük, mit jelentett a régieknek a haza földje, mit a népe, hogy ők is
hasonlóan érezzenek, gondolkodjanak.
A világ nagy elismeréssel és csodálattal adózik a Földközi-tengert övező,
a Nílus-völgyi, az Indus- és a Sárga-folyó menti, továbbá a Tigris és
az Eufrátesz közén létrejött hatalmas kultúráknak (a továbbiakban:
műveltség) s szinte alig vesz tudomást a kő-rézkorban[1], a Duna Kárpát-medencei szakaszán létrejött magasműveltségről, pedig itt,
Nagy-Magyarországban volt emberiség, ha nem is az egyetlen, de az egyik
bölcsője.
2. A Duna-műveltség földrajzi kiterjedése
Gordon Childe, ausztrál őstörténész figyelt fel arra, hogy kb. Kr.e. 7000-3500
között a Duna mentén a világ többi nagy folyamához hasonlóan igen
jelentős és messzeható műveltség jött létre. A folyam vonalában
gyöngysorszerűen sorakozó őskori műveltségek összességét találóan
„Duna-műveltségnek[2], Marija Gimbutas meg „Régi Európá”-nak nevezte. Központja a
Kárpát-medence, de a kisugárzott a Balkánra, Törökország nyugati,
Németország keleti részére és Szicíliával együtt az olasz csizma végére.
Bizonyítéka a sok-sok azonos vagy hasonló eljárással készített tárgyi
emlék, építmény-maradványok stb.
3. Női alak (Kr.e. 5800-5200, 0,39 cm, Tumba Madžari, Macedon Köztársaság)[3]
A „Régi Európa”-ához tartozó, az ásatások mai földrajzi névéről
elnevezett helyi műveltségek korát (a görögországi Sesklo, a szerbiai
Lepenski Vir, a magyarországi Körös-Tisza a bánáti Starčevo/Tárcsó, a
bulgáriai Karanovo stb.[5]) Kr.e. 6200/5400-3000 körüli időre becsülik. A legrégebbi, Kr.e.
7000-6000 körüli időből való a Torma Zsófia felfedezte Maros menti
Tordosi műveltség, amit a leletek hasonlósága miatt összekapcsolnak a
Pancsova közelében feltárt Vinca-i, továbbá a Tatárlaka-i leletekkel
(Vinca-Tordos műveltség).
5. Női alakot formázó töredék (égetett agyag, Kr.e. 5500-4500 körül, Tordos műveltség)[11]
A réz-kőkori Duna-völgyi lakosság egyazon nyelvű népességhez tartozhatott. Jöhetett égszakadás-földindulás, lehetett háború, népirtás, a föld népe
túlélte. Az idegen hódítók jöttek-mentek, a háborúk és az elvándorlások
miatt megfogyatkozott népesség maradt. Egy-egy csoportjuk a
túlnépesedés miatti megélhetési nehézségek miatt távoli vidékekre indult
szerencsét próbálni, hogy aztán megerősödve hazatérjen. Miként Árpád
vezér „Zemplin” váránál szétnézvén mondta: „…az én ősapám, a
nagyhatalmas Attila király, bírta vala a földet, melly a Duna s Tisza
között a bolgár határszélig terjed…”[6]
A tudósok egy-egy ilyen visszavándorolt csoport egyikének-másikának
megtalálták a nyomát, távoli vidékek, más népek műveltségére utaló
tárgyi emlékeket. Mondván, íme a bizonyíték a Kárpát-medence távoli
tájakról, több hullámban való benépesítésére. Ti. az őshaza emlékével
felvértezett elvándorlókat óhatatlanul idegen hatások érték, az új
szállásterületükön szerzett ismeretekkel gazdagodva tértek vissza.
„A magyar nép a Kárpát-medencében őslakos, vagyis bejövetele minden más
nép bejövetelét megelőzte… A Kárpát-medence eredeti lakossága nem
pusztult el az idők folyamán, hanem megmaradt és a helyszínen folytatta
életét, megszakítás nélkül egészen a mai napig, időközben megerősödve a
Kelet-Európából hozzájuk telepedett törökös műveltségű turáni
magyarokkal (szkítákkal, hunokkal, avarokkal és árpádi magyarokkal).”[7]
A magyarországi kutatók jobbára különállóan, esetleg más műveltségekre
való némi utalással tárgyalják a Duna-menti őskori települések régészeti
anyagát. Holott ha Torma Zsófiához[8] hasonlóan kiemelnék az ősi Duna-menti települések egymás közti és a keleti magasműveltségek közti kapcsolatokat és hasonlatosságokat, kiviláglana, hogy a leletek ugyanazon népre, a magyarok elődeire utalnak.
A Duna-műveltség hatással volt a régi európai népekre, a pelazgokra, a
mínosziakra, a lelegekre, az ibérekre, az etruszkokra és a
baszkokra, továbbá Szicíliát a föníciai-görög gyarmatosítás idején
benépesítő sicanokra[9], sicelokra (székelyekre) és elymianokra. Meglepő módon e népek nyelvét
„besorolhatatlannak” tartják, vagyis hivatalosan egyetlen nyelvcsaládhoz
sem tartoznak, holott mindegyik népcsoport nyelve toldalékoló (ragozó),
miként a magyar. Marija Gimbutas szerint a „Régi Európa” népeinek
szinte azonos írása (képírása) az egynyelvűség bizonyítéka lehet.[10]
4. Az ásatások alapján rekonstruált Vinca-Tordos-i falu képe[4]
A Duna mentén folyamatosan lakott, 10-15 ezer lakost befogadó
településeket, „mezővárosokat” tártak fel. Az emberek földszintes, 2-3
emeletes, erkélyes vagy inkább teraszos házakban, sorházakban éltek. Az
egyik szintről a másikra létrán közlekedtek. A házaik, szentélyeik
sárral vakolt vályogtéglából épültek, bár kőházaik is voltak.
(Magyarországon még ma is vannak vályogtéglából épült, sárral tapasztott
falú házak, bár ez a föld kínálta lehetőség kihasználása.)
Mezőgazdasággal foglalkoztak, cseresznyét, borsót, kölest, olívabogyót
termesztettek, bort készítettek. Kiváló kézművesek, takácsok,
fémművesek, fazekasok voltak. Eleinte kézzel formált, később korongolt,
kemencében égetett agyagedényeket készítettek. A használati tárgyaikat
hasonló eljárással, mintázattal és formában készítették.
Rézszerszámaikat, edényeiket hidegen kalapálták. Kr.e. 4500 táján már
fémet, rezet és aranyat olvasztottak. A talált pecsétnyomatok igazolták,
hogy írtak és számoltak.[12]
6. Agyagedényre festett hajó (Lengyeli, Magyarország, kb. Kr.e. 4800, Linz, Schlossmuseum)[13]
Az egyes telepek és a távolabbi vidékek közti közlekedési útvonal a Duna
és mellékfolyói voltak. Kijutottak az Adriai-, az Égei- és a Földközi
tengerre. Hajón szállították más vidékek lakosainak az obszidiánt, a
sót, az erdélyi bányákból a rezet.
A Duna-műveltség évezredekkel megelőzte az első európai magasműveltségnek tartott görög, közelebbről a mínoszi (Kr.e. 2800)[14] és a mükénei műveltséget (Kr.e. 3500). Az iskolai tankönyvek szerint az
elsődleges görög (-római) műveltség, a „görög csoda”, az őskori
Duna-tájról táplálkozott[15], s nem elsődlegesen Mezopotámiáből[16], ahogy mostanság tartják. Már csak azért sem, mert a Tigris és az
Eufrátesz közén létrejött sumir műveltség kezdetei nem nyúlnak Kr. e.
3600-nál régebbi időre, az egyiptomi magasműveltség kezdetét pedig
rendkívül határozottan Kr. e. 3000-nél nem tartják régebbinek. Eszerint
nem „Keleten kél a Nap”, mert az emberiség műveltsége a Duna völgyéből
indult Keletre, majd onnan sugárzott szét a világ négy tájára.
(Folytatása következik)
[1]Az újkőkorszak/neolitikum végétől a bronzkor kezdetéig tartó régészeti korszak.
[2] A Dunai-műveltség szakkifejezést Gordon Childe (1892-1957), ausztrál őstörténész vezette be.
[3] answers.com/topic/neolithic
[4] Bailey, Douglass W.: Balkan prehistory (Routledge, London, 2000.) c. könyv borítóképe
[5] Haarmann, Harald: Das Rätsel der Donauzivilisation - Die Entdeckung der
ältesten Hochkultur Europas. Verlag Beck, München 2011, 50 p.
[6] Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről (Fordította: Szabó Károly), Kiadja Ráth Mór, Pest, 1860. 23. p.
[7] Baráth Tibor: Kik voltak az ősmagyarok? In: Őstörténetünk orientalista szemléletben, Montreal, 1988., 23-24. pp.
[8] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, A szolnok-dobokamegyei nők ezredévi emléklapja, Dés, 1896. 1-11. pp.
[9] Gimbutas, Marija: Die Sprache der Göttin. Das verschüttete Symbolsystem
der westlichen Zivilisation. Zweitausendeins, Frankfurt am Main, 1995.
[10] L.m.f.
[11] wikipedia.en.com
[12] Gimbutas, Marija: Die Zivilisation der Göttin. Die Welt des Alten Europa. Zweitausendeins, Frankfurt am Main, 1996, VIII. p.
[13] de.wikipedia.org/wiki/
[14] Vandenabeele Frieda, Crete – Malia, Ekdotike Athenon, S.a, Athens, 1992. 18. p.
[15] foti-peter.hu/haarmann_dunai_civilizacio.(részletek Haarmann könyvéből)
[16] Delitzsch, Friedrich: Babel und Bibel, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1903.
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Vasárnap, 2015-03-29, 12:04 PM | Üzenet # 2 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| Marton Veronika 2014.09.16. 23:43
A föld népe mindig marad .... (II. rész)
A Kárpát-medencéből előkerült őskőkori emberi maradványok, beleértve
Samu, a Vértesszőlősön előkerült előember Samu koponyacsontját, azt
bizonyítják, hogy hazánk az elmúlt 450 ötven ezer évben mindig lakott
volt. Világszerte mindenütt előfordult, kb. 28 ezer éve kihalt
neandervölgyi embert, a durva testalkatú, görnyedten járó, vastag
szemöldökcsontú, a fogazatából ítélve vicsorgó ember-félét a tartják a
mai ember elődjének. „Egyes vélemények szerint [a neandervölgyi] az emberfélék… kihalt faja.” Mások „szerint nem faj, hanem alfaj, és
nem kihalt, hanem keveredett az északra hatoló Homo sapiens sapiens
alfajjal, létrehozva a paleoeuropid rasszot.”[1]
 1. A felegyenesedett (ilyen lehetett a mi Samunk), a neandervölgyi és a mai ember [2] A magyarországi leletek kifinomultabb alkatú, domború arcú, keskeny orrú, a paleoeuropid rasszhoz tartozó ősembert[3] sejtetnek. A Kárpát-medencében ez az ősember legalább öt helyen hagyta
hátra a nyomát. (Lehet több helyen is, csak még nem került elő, vagy
természeti katasztrófák, vagy az emberi felelőtlenség miatt pusztult
el.) Az előfordulásokat Bartucz Lajos, antropológus is megerősíti: „A rasszok történetét hazánkban hiteles leletek alapján ma már egészen a
diluviális [jégkori] ősemberig, a neandertáli típusú Homo primigeniusig[4] tudjuk visszavezetni.”[5] (Sőt, a vértesszőlősi előembert[6] is beleszámítva, legalább 450 ezer évre.) Az őskőkorszak a legújabb meghatározások szerint körülbelül 2,4 millió
évvel ezelőtt (± 0,3 millió év) kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget. A
Kárpát-medence több hegységében a korszak utolsó néhány tízezer éveire
datált ősemberi maradványok kerültek elő.1913-ban a Pozsony-vármegyei Detrekőszentmiklós határában feltárt Pálffy-barlang
(Dzerava skala/Derava skala) feltárásakor kb. 35 ezer éves ősemberi
zápfogra, aurignaci[7] csonthegyre és több őskőkori kőeszközre bukkantak.[8] 2. A Pálffy barlang bejárata és a talált leletek[9] 1923-25-ben a Hunyad vármegyei csoklovinai és az ohábaponori Bordu-Mare stb.
barlangokban, 38-18 ezer év közötti, felső őskőkori (paleolitikum)
emberi leletek kerültek elő.[10]1932-ben a bükki Suba-lyuk barlangban (a két vh. között egy ideig
Mussolini-barlang) 70-30 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi típusú
ősember csontváz-maradványait, éspedig egy felnőtt női állkapcsot,
keresztcsontot, térdkalácsot, csigolyadarabokat, 3-7 éves
gyermekkoponyát találtak. A többi csontot az idők folyamán a leszakadt
barlangi sziklák összezúzták, s az ásatáskor a rögökkel együtt
szétomlottak. A állkapocsban levő fogak rágófelületének kopottságából
ítélve a csontmaradvány 40-45 éves nőé lehetett. A 6-7 éves gyermeki
koponyán a halánték táján levő éles vonalak azt a benyomást keltik,
mintha valami éles eszköztől, fegyvertől erednének. Ez arra utal, hogy a
gyermeket annakidején megölték.A leleteket Bartucz Lajos antropológus dolgozta fel és értékelte. A leletek fölötti rétegek vizsgálata kiderítette, „a két tetem nem a barlangkitöltésben volt eltemetve, hanem természetes s úton került a rétegek közé; [vagyis]a barlangban pusztult el.”[11]
 3. Suba-lyuk barlang bejárata[12]A bükki Cserépfalu határában levő réges-régi barlangot Suba Lukács betyárról nevezték el; „…amikor a francia régészek megtudták, hogy a Suba-lyuk települése, Cserépfalu
múzeumot kíván berendezni a … leletekről, a féltve őrzött és bemutatott
I. számú másolatokat településünknek ajándékozták; tudtunkkal a II.
számú másolatok még nem készültek el a Természettudományi Múzeum
számára.”[13]Ez idézetet olvasván mindenkiben joggal merül fel: Vajon, hol vannak az
eredeti leletek? Feltételezem, ha itthon lenne, a múzeumban valamelyik
tárlón ki lenne írva. Hogyhogy a francia régészek ajándékozták a
falumúzeumnak az I. számú leleteket, amikor 1934-ben még a magyar
királyi Földtani Intézet tulajdona volt? Elrabolták volna a II.
világháborúban a németek, s így került a franciákhoz?! Csak találgatni
lehet. Mindenesetre a Természettudományi Múzeum idővel megkapja a
franciáktól II. számú másolatokat.
 4. A Mussolini-barlang kitöltésében talált emberi csontok maradványai. 1. = A
felnőtt egyén állkapocstöredéke. 2. = A gyermekkoponya oldalról. (Kadic
felvétele az eredeti csontokról) [14] 1926-ban a szepességi Gánócon (Gánoc-Hradok) őskőkori, neandervölgyi típusú
koponyát találtak. A feltárások 1955-ben folytatódtak.1969-70-ben Gáboriné Csánk Vera régész, résztvett a Máriaremete-környéki Remete-
barlang feltárásban. A barlang első termének végéből bronzkori
kincs-lelet, edény, arany hajkarika, melldísz, különféle gyöngyök, bronz
diadém, karperec, bronzbalta és több töredék, továbbá néhány
feldolgozatlan bronz-darab került elő. E tárgyak „nem véletlenül és nem távoli helyről kerültek ide. A barlanggal szemben a
völgy túlsó oldalán… hasonló korú bronzkori település volt. Ez a mészkő
bányászás során, ásatásunk előtt néhány évvel teljesen elpusztult.
[Valószínű,]… a tárgyakat onnét hozták át…” A barlang első részében „egy emberi maradvány a Homo neandertalensis három egymás melletti, összetartozó foga” is előkerült elő. A leletek a középső paleolitikumba [középső őskőkor 100-40 ezer év] tartoznak.[15] A 11.500 évvel ezelőtt kezdődött átmeneti vagy középső-kőkorszak
(mezolitikum) a 8-6. évezredben, az új-kőkorszakban a földművelés és az
állattenyésztés megjelenésével ért véget. A szakirodalom szerint a Duna
mentén e műveltség megteremtői a földművelők és a pásztorok bevándorlók
voltak, ám a bevándorlásuk merő feltevés: „Nem találtak sehol olyan keleti fazekakat vagy más közel-keleti típusú
tárgyat, amelyből következtetni lehetne a bevándorlók útvonalára,
kiinduló pontjára.”[16] A későbbi korokban már igen, de ez kifelé irányuló vándorlásra utal.A sok kis középső-kőkorszaki (mezolitikus) gyűjtögető-halászó-vadászó
közösségnek, annak ellenére, hogy egy család eltartásához kb. 100 km2 földterületre volt szükség, eredetileg különálló, vagy legalábbis
hasonló nyelve lehetett. Átélte a jégkorszakot, át a vízözönt,
fejlődött, gyarapodott, földet művelt, állatokat tenyésztett. A
régészeti leletek tanúsága szerint a 6. évezredben a Kárpát-medence
folyóin történő nyersanyag-kereskedés folytán az eleinte még elkülönült
csoportok kapcsolatban állhattak egymással. A mezőgazdasági művelés
okozta népességgyarapodás hatására fokozatosan nyelvi kiegyenlítődés
következhetett be, vagyis, egyre egységesedett, egyre közeledett
egymáshoz a nyelvük, s létrejött a nyelvek anyja, a magyar nyelv. Ha elfogadjuk, hogy a magyarság elődei őshonosak a Kárpát-medencében,
akkor a nyelve ezidőtájt nyerhette el tökéletes, mivoltát. A
kivándorlók, az elköltözők e nyelvet vitték magukkal, s adták tovább
nyelvük titkát, csodáit, és fogadták be más népek szavait. 
5. Hal-isten feje (Kr. e. 8. évezred, Lepenski vir/Lepeni örvény, Vaskapu, Szerbia[17]) A népmozgásokat a természeti katasztrófákon túl a vadász-halász és a
földműves-állattenyésztő társadalmak népesedése közti különbsége is
okozta. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődése, a nagyobb
terméshozam, a több állat, a bőségesebb táplálkozás maga után vonta a
népesség számának megugrását, s bekövetkezett az oda-vissza történő
kirajzás. Ez nem jelenti azt, hogy ne érkeztek volna idegen bevándorlók,
magukkal hozván műveltségüket, kézműves mesterségüket, ám e jövevények
beolvadva csak növelték az őshonos embercsoportok lélekszámát.A Kr. e. 4 évezredtől a Kárpát-medencébe való ki- és bevándorlás
folyamatos lehetett. A népességmozgás visszatükröződik az elvándorló
népek nyelvében, amit a Tordos-Vinca-i, továbbá az Alsó-Tatárlaka-i és
Mezopotámiában a Jemdet-Nasr kori írásos agyagtáblák igencsak hasonló
képjelei bizonyítanak. 
6. Két ölelkező nőalak (agyag, Kr.e. 5000-4000, Vinca-műveltség, Délvidék, Szerbia)[18] A Duna-műveltség Mezopotámiába irányuló kisugárzása nyomonkövethető.Torma Zsófia vette észre, hogy Szászvárosnál a Maros martján kimosott
agyagtárgyak és -töredékek párhuzamai megvannak Mezopotámiában. Ő ugyan
ezt a sumirok Erdélybe irányuló kereskedelmi kapcsolataival, esetleg
bevándorlásával magyarázza, de azóta kiderült, hogy a Jemdet Nasr
műveltséget legalább egy évezreddel megelőzi a tordosi. Semmiképp sem
lehet, hogy egy ezer néhányszáz évvel fiatalabb műveltség képviselői
adnák át, tanítanák az igen hasonló írásbeliséggel rendelkező korábbi
embereket.Mindmáig az a hivatalos álláspont, hogy kőkorszakban a Duna mentén sumir
bevándorlás hatására jöttek létre a szellemi műveltség első
megnyilvánulásai, a vallási, kozmológiai képzetek, a „városias”
települések stb. E megállapítást messze megcáfolja az a tény, hogy az
erdélyi írásbeliség (Tatárlaka) évszázadokkal megelőzte a mezopotámiait.
S ha a Kárpát-medencei írásbeliség korábbi, akkor az egész műveltségnek
korábbinak kell lennie.
7. A Dunai-írás[19]Tehát az új-kőkorszakban (neolitikum) a Kárpát-medencéből, Erdélyből a Balkánon
át embercsoportok vándoroltak a Közel-Keletre, Mezopotámiába és vitték
magukkal az írásbeliséget. Ezek a Jemdet-Nasr kori emberek, keveredvén a
vízözön előtti al-Ubaid és a vízözön utáni Uruki népességgel,
létrehozták a sumir magasműveltséget.Az ásatásokon talált ételhulladékokból kitűnik, hogy Duna menti
földművelők főleg növényekkel táplálkoztak, de tartottak tehenet,
disznót, kecskét, juhot. Az állataikat éjjelre istállóba zárták. A
környék vadállományával nemigen törődhettek, hiszen semmiféle
felismerhető vadászeszköz. s vadcsont- hulladék sem került elő.Tönkebúzát, árpát, babot, borsót, lencsét és kendert termesztettek. Tűzzel és
kőbaltával irtott erdei tisztásokat ültettek be, a földjüket kapával
művelték. Ha két-három betakarítás után a földek kimerültek, újakat
tisztítottak meg, majd továbbálltak. Az eredeti irtás üres maradt
mindaddig, amíg be nem nőtte az erdő, akkor az emberek visszaköltöztek,
és újrakezdték.A nagycsalád lakta házakat istállónak és magtárnak is használták. A
házaikat kőszerszámokkal, kőbaltával, –fejszékkel ácsolták össze. A
rangkülönbséget nem ismerték. Egyenlőségen alapuló anyajogú
társadalomban éltek. A férfiaknak és a nőknek ugyanazon jogai voltak. A
család feje mindig a nő volt.
8. Spirálvonalas fedeles edény (égetett, festett agyag, kb. Kr.e. 4500, Cucuteni, Kukutyin, Moldva, Románia)[20]
Tökhéj-formájú edényeiket kosárfonat-, spirális és –meandervonalakkal díszítették. Az
agyagedényeik a fazekasság kialakulása előtti őseik, vagyis a vadászó
paleolit-kori[21] közösségek tök-edényeinek, fonott kosarainak spirális, ismétlődő
mintáit formázták. A korabeli emberek életére, életmódjára vonatkozó
ismeretek a gyér régészeti leletek és a XX. században megfigyelt mai,
pl. az ausztráliai természeti népek életének megfigyelésén alapulnak.  9. Cucuteni ház-belső – A szemközti falnál nagyméretű, gabona, víz stb.
tárolására való égetett agyagedények sorakoznak, a másik oldalon a
kemence, a (égetett agyag modell, kb. Kr.e. 5. évezred Nemzeti Múzeum,
Varsó, ideiglenes kiállítás, 2008)Cucutetni Kunországban (történelmi Moldva), Jászvásártól (Iaşi) 45 km-re levő
település. Magyar neve Kukutyin. ahogy a szólás mondja: „Elment
Kukutyinba zabot hegyezni.” A dunai emberek békés természetűek lehettek, nem maradt utánuk semmi
olyan tárgy, amelyet egyértelműen harci fegyvernek lehetett volna
nevezni. A falvaikat védelmezték a vadállatok ellen, de az emberi
támadás elleni védekezés csak az újkőkor és a rézkor fordulóján vált
általánossá.Egyáltalán nem biztos, hogy az agyagfigurák, a házépítési módszerek, a
településformák, a vallási képzetek mezopotámiai eredetűek, miért ne
lehetnének helyi, a mezopotámiaitól független „találmányok”. Alapvető
emberi tulajdonság, hogy az azonos természeti tüneményre, csodásnak
tartott jelenségekre, az emberi képzet mindenütt a világon ugyanolyan
megnyilvánulásokkal válaszol. Pl. az égből jövő villámcsapás megijeszti
az embert, mivel az égből hull alá, úgy véli, valami különleges erő,
lény hozta létre, és elkezdi tisztelni az eget, s vele a villámot. Innen
már csak egy lépés, hogy meg is személyesítse, s emberi
tulajdonságokkal ruházza fel.A Habsburgok kezdte, az oroszok folytatta agymosás eredménye, hogy a mai
magyar tudományos körök, és az iskolai oktatás hatására a magyarok
javarésze csípőből elutasítja, hogy a történelem folyamán a
Kárpát-medencében a magyar nép elődeihez köthető műveltség keletkezett,
létezett, s „ne adj isten” innen indult ki, s terjedt szét a világban.
[1] wikipedia.org/wiki/Neandervölgyi_ember
[2] 1.Homo erectus (kids.britannica.com/), 2.Homo neanderthalensis (/wdwcf.blogspot.hu), 3.homo sapiens sapiens (dkimages.com)
[3] Az europid nagyrassz vagy kaukázusi rassz jellemző vonásai a domború
arc, keskeny orr. Feltételezett hazája a Kaukázus (sic!) In: wikipedia
org/wiki/Europid_nagyrassz
[4] Homo primigenius = az ember kezdetleges őse
[5] Bartucz Lajos: Magyar föld, magyar faj - A magyar ember – A magyarság
antropológiája, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, [1941], 432.
p.
[6] Bartucz Lajos (1885-1966) i.m. 1941-ben jelent meg. Ekkor még nem
tudott vértesszőlősi előember 1962-ben talált koponyacsontjáról.
[7] Aurignac-i műveltség, Európában a kb. 35 ezer évvel ezelőtt a középső-
és felső-paleolit közti átmeneti korszak elnevezése. A francia
Pireneusokban levő településről kapta a nevét.
[8] hu.metapedia.org
[9] pezinok.sk
[10] Gaál, Stefan v.: Das Klima des Ungarischen Moustérien im Spiegel seiner
Fauna, XXXIV. Annales Musei Nationalis Hungarici, 1941. Pars
Mineralogica, Geologica et Paleontologica, 1-2. pp.
[11] Kadić Ottokár: A Mussolini barlang ásatásának eredményei: Szent István
Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Értekezései, III.
köt. 6. sz.
[12] lithosphera.hu
[13] programturizmus.hu/tpartner-subalyuk-muzeum-cserepfalu
[14] L.m.f. IV. tábla
[15] Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”,
In: Budapest régiségei, XXVI., Budapesti Történeti Múzeum, Budapest,
1984, 5., 10., 13. pp.
[16] Childe, V. Gordon: Vorgeschichte der europäischen Kultur, Rowolt, Hamburg, 1960. 36. p.
[17]archiva.serbia.gov.rs
[18] muirgilsdream.tumblr.com
[19] ancient-origins.net
[20] muirgilsdream.tumblr.com
[21] A paleolit-korban, az őskor első szakaszában az emberek gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal foglalkoztak.
|
| |
| |
| Kisbundi | Dátum: Hétfő, 2015-03-30, 2:46 PM | Üzenet # 3 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 38
Állapot: Offline
| Irja le véleményét Köszönjük!
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Hétfő, 2015-03-30, 6:28 PM | Üzenet # 4 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| 
Tóth Imre Magyar Őstörténet
Folytatása
TÓTH IMRE: AMI AZ ŐSTÖRTÉNETBŐL KIMARADT
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Szerda, 2015-04-01, 7:30 PM | Üzenet # 5 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| EURÓPA LEGRÉGEBBI NÉPE A MAGYAR
A kutatók számára ma már nyilvánvaló tény, de többségük mégis elhallgatja, hogy Európa legrégebbi
népe a magyar – szkíta gyökerekkel.
A mai emberi kultúrának a legrégebbi népei a szkíták voltak
(bebizonyosodott, hogy a szkíták régebbiek az egyiptomiaknál és a
görögöknél), akikről a történetírók úgy emlékeznek, mint „az erkölcs
mintaképei”.
A szkítákat íjfeszítő népekként ismerték, náluk az íj és a nyíl nem puszta harci eszköz volt, hanem szimbólum is az
elmélyülésre, az Istennel való kapcsolatfelvételre. Vallásuk
egyistenhívő vallás volt. Az Isteni Világokkal táltosok tartották fenn a
kapcsolatot. Életterük a Kárpát-medencétől Közép-Ázsiáig terjedt.
A magyar néphagyomány szerint a magyarok ősapja Ménrót (Nimród) volt.
Legismertebb arról, hogy „nagy vadász az Űr előtt” továbbá, hogy ő volt a
Föld elsó királya. A zsidók, ill. az Ószövetség is ismeri és beszél
Nimródról, de ők negatív személyként beszélnek róla. Azt viszont
elismerik, hogy nagy király volt, és a Vízözön előtt a kultúra nyelve
Nimród nyelve volt.
A magyar mesevilág őrzi azt a hagyományt, hogy Nimród öskirály magyarul beszélt.
Krónikáink közül a Kézai-féle Képes Krónika említi, mint a magyar nép
ősét. Ezek alapján a Föld első királya a magyarok első királya is. A
Biblia szerint Nimród Noé unokája volt, nagyon valószínű azonban, hogy a
történelmi őskirály az özönvíz előtt élt. Őt tekintik Bábel tornya
építőjének (a Biblia ezt nem erősíti meg). Bár a zsidók (így a
keresztény Bibliában) zsarnokként említik, a magyar hagyományban Nimród
jó szándékú, megbecsült király, aki a világ első királyságát alapítja,
tehát valódi szakrális király, aki a Bábel tornyot nem azért építi, hogy
Isten ellen támadjon, hanem azért, hogy minél közelebb kerüljön az Égi
királysághoz.
Őseink valóban mindig magaslatokra jártak imádkozni. A falusi templomok is falvak legmagasabb helyein vannak. Az
Istenhez való közeledést jelzi a templomok magasba nyúló tornya (vagy
tornyai) is. A Bábel tornyának építése előttről egyetlen írásos emlék
említi Nimródot, mégpedig „kultúrhéroszként, aki írást, tudást, hitet
adott a népnek”. A görög mitológia szerint Artemisz megölette őt egy
skorpióval, éshalála u tán a csillagos ég lett az otthona. Az égbolton,
mint az Orion csillagkép jelenik meg. Régi csillagtérképeken az Orion
neve Kaszás, Scytus (vagyis szkíta), Ozirisz, vagy Nimród. Az egyiptomi
Ozirisz mítosz is valószínű, hogy özönvíz előtti időkből származik,
feltehetően még Atlantiszról. Ozirisz felesége ízisz és gyermekük a
sólyomfejű Hórusz, napisten.
Az Orion csillagkép a legnagyobb és legismertebb a Nagy Göncöl után. Az égi egyenlítőn fekszik, ezért a Föld
minden tájáról látható az északi égbolton. A magyar népnyelv Kaszás
csillagnak nevezi. Az öv három csillaga a három kaszás. Más népek Három
Királynak nevezik. Ez az elnevezés a magyar néphagyományban is
megtalálható és a három övcsillag a három szent királynak nevét őrzi:
Szent István, Szent Imre, Szent László.
A magyar népet különleges kapcsolat fűzi az Orionhoz. Nimród ugyanis Hunor és Magyar apja, azaz a
hunok és magyarok őse. Gönczi Tamás felhívja a figyelmet arra, hogy „a
mi mitológiáinkban, eltérően másoktól, az Orion nekünk nem tájolópont,
hanem otthon”. A csillagkép maga Nimród, ugyanakkor otthona is Nimródnak
és Csaba királyfinak is. Egyik magyar népdal is három csillagról szól,
mint származási helyről:
„Én is oda való, való, való vagyok,
Ahol az a három csillag ragyog.”
A kutatók rájöttek, hogy az Orion három csillagéinak különleges
jelentőséget tulajdonítottak az egyiptomiak és más népek is. Az
egyiptomi piramisok elrendezése mintázza a három övcsillagot és még
néhányat a csillagképből. Az öv mintázata megtalálható Mexikóban,
Guatemalában és Magyarországon is. Aradi Lajos piliskutató jött rá, hogy
a Pilisben három hegy elhelyezkedése azonos az Orion-öv csillagainak
elrendezésével: az Árpádvár, a Rám-hegy és a Magas (Mágus) hegy.
Andrzey Wojcikiewicz lengyel író A Fáraó felébresztése című könyvében
leírja, hogy a Keopsz piramist az Orion első övcsillagának bolygójáról
jött lények – a Fehér Barátok építették. A könyv regény formában ad át
olyan információkat, amiket hipnotikus „álomban” kap a főszereplő. Az
információk hitelességét régészeti ásatások igazolják. Érdekes
egybeesés, vagy jelentősége van annak, hogy a pálosokat is – akikről
tudjuk, hogy a Pilisben éltek – Fehér Barátoknak hívták.
Szabó Sinkó Magda
(Forrás: magyarno.com)
|
| |
| |
| ijfeszito13 | Dátum: Szombat, 2015-04-04, 9:38 AM | Üzenet # 6 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 43
Állapot: Offline
| Új elméletet alapoznak meg a genetikai adatok A kutatók a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban azt állítják, hogy a korábbi elméletekkel szemben nem az európaiak kelet
felé tartó migrációja okozta a keveredést, ez inkább a közép-ázsiai
népesség demográfiai növekedésével magyarázható.
A szkíta kultúra technikai fejlesztései pedig - amelyet valóban az
ázsiaiak vettek át az európaiaktól - elősegítették azt az expanziót,
amelyet alapvetően az ázsiai népesség növekedése váltott ki.
Korábban választóvonal volt az Altáj
Az Altáj-hegység Közép-Ázsiában húzódik, nyugati fele nagyrészt a mai
Oroszország és Kazahsztán területén található, keleti vonulatai pedig
Mongólia és Kína részét képezik. Történelmileg a közép-ázsiai sztyeppe
régóta folyosót alkotott az ázsiai és európai népesség vándorlásai
számára. Manapság is népek igen változatos sokasága található ezen a
területen.
Az ősi időkben azonban a katalán kutatók szerint az Altáj-hegység
vízválasztó volt az európai és az ázsiai népek között, ugyanis a
sztyeppe közepén helyezkedik el. Ettől nyugatra európai, keletre pedig
ázsiai népesség élt évezredeken át. Most az UAB kutatói, azon belül is a
Miquel Crusafont nevét viselő Katalán Paleontológiai Intézet és az
Evolúcióbiológiai Intézet munkatársai (UPF-CSIC) fényt derítettek arra,
hogyan alakult az európai és az ázsiai népesség keveredése.
Ads by OnlineBrowserAdvertisingAd Options
hirdetés
A mitokondriális DNS-t vizsgálták
Az UAB paleogenetikai laboratóriumában a kutatók a mitokondriális DNS-t
elemezték az Altáj vidékéről származó leletekben. A mitokondriális DNS
anyai ágon öröklődik, és képes kimutatni őseink láncolatát ezen a
vonalon. A DNS-t 19 bronzkori (i. e. 10-7. századi) és vaskori (i. e.
7-2. századi) csontvázból nyerték ki. Ezek az Altáj mongóliai vidékéről
származó leletek voltak, amelyeket hét évvel ezelőtt fedeztek fel. Ekkor
szkíta harcosok sírjaira bukkantak a környéken, méghozzá az elsőkre
Kelet-Ázsiában.
A 2005 és 2007 között európai és mongol kutatók által felderített,
fagyott, mumifikálódott maradványok - több mint húsz sírt tártak fel -
alkalmasak voltak genetikai vizsgálatok elvégzésére is. Régészetileg a
sírban talált tárgyak és a szintén elföldelt lovak igazolták, hogy
szkítákról van szó. Mindez azért volt rendkívül érdekes, mert korábban
Mongóliában nem bukkantak ilyen sírokra, csak az Altáj nyugatabbi
részein.
Tökéletes ötvözetet alkottak a szkíták
A szkíta indoeurópai nép volt, amely nomád pásztorkodással és
lótenyésztéssel foglalkozott. Végigvágtattak a i. e. 7-2. század között
az eurázsiai sztyeppéken, egészen a Kaszpi-tengertől (tótól) az
Altáj-hegységig. (Legalábbis ennyit tudtak róluk korábban a források.)
Elsősorban Hérodotosz görög történetíró forrásmunkáiból értesülhetett
tetteikről az utókor.
A katalán kutatók a genetikai elemzésekkel most azt mutatták ki, hogy a
vaskorban a szkíták "tökéletes ötvözetét" alkották az európai és az
ázsiai népességnek: a szkíta kultúra Altáj-hegységbeli képviselőinek a
genetikai állományában ugyanis pontosan 50-50 százalékos arányban
találtak európai és ázsiai leszármazási ágakat. Ez a mitokondriális DNS
leszármazási vonalainak és szekvenciáinak elemzéséből derült ki.
A keveredés keletebbre történt, mint eddig hitték
A mostani felfedezés azért jelentős, mert korábban az Altáj-hegység
nyugati vonulatainál (a mai Oroszország és Kazahsztán területén) élő
népességben csak európai, a keleti, mongóliai részeken élőknél pedig
csak ázsiai leszármazási vonalakra bukkantak a kutatók. Vagyis eddig nem
találtak genetikai keveredésre utaló nyomokat.
Mindennek fényében a mostani eredmények a kutatók szerint rendkívül
értékes információt nyújtanak a közép-ázsiai sztyeppék népeit illetően. E
népek változatossága ugyanis ma éppen az európaiak és az ázsiaiak
keveredéséből alakult ki. A kutatók most azt feltételezik, hogy a
keveredés éppen itt, az Altájban történhetett meg több mint kétezer
évvel ezelőtt. Az Altáj két végén élő, egyaránt helyinek minősülő
lakosság keveredett össze a hipotézisük szerint. Mindez egybeesett a
szkíta kultúra kiterjedésével, amely nyugatról érkezett - vélekedik
Assumpció Malgosa, aki a biológiai antropológia professzora az UAB-on,
és a kutatás koordinátora.
A szkíták kevertsége már korábban is ismert volt
A szkítákról már korábban is tudták, hogy az első kevert nép lehetett ázsiai és európai elődei révén. Ugyanakkor korábban csak az Altájtól
nyugatabbi népességüket elemezték genetikailag. Eszerint a nyugatról
keletre vándorlás okozta a keveredést. A mostani kutatás viszont azt
sejteti, hogy a keveredés az Altáj keleti vidékein történt meg az
ázsiaiak és az európaiak között, ráadásul a kapcsolat még a vaskor előtt
jött létre. A keveredés előtt pedig a két népesség még a hegység két
oldalán helyezkedett el.
A tanulmány azt is sejteti, hogy az ázsiai népesség vette át a nyugatról
jövő szkíta kultúrát, amely mind technológiájában, mind társadalmi
berendezkedésében fejlettebb volt az övékénél. Ez demográfiailag
rendkívül kedvezőnek bizonyult, és ez vezetett terjeszkedésükhöz és az
európai népekkel való kapcsolatuk kialakulásához.
http://mult-kor.hu/20121114_megoldottak_a_szkitak_eredetenek_rejtelyet    
|
| |
| |
|
 |
